...Zilahy délre indul, elkószál a saját múltjában. Határozott tárgyválasztás és konkrétság (fehér holló a legújabb magyar prózában), miközben át- meg átjárja a többszörös fikcionáltság. Olyan, mintha egy ún. 68-as írta volna, egy olyan azonban, aki 68-ban még nem is élt. A szövegen érződik a friss élmény, olyan mintha ott lett volna minden kilométerkőnél, mintha egy újságíró írta volna egy költő tollával.
      ESTERHÁZY PÉTER

15 éve nem olvastam ilyen eredeti könyvet magyarul! Zilahy egyszerre érti és érzi korát. Humora van és önálló stílusa. Történetet ír és közben - megtörténik ő maga. Zilahy Péter képes regénye igazi ujdonság: az év eseménye.
      KORNIS MIHÁLY

Az utolsó ablakzsiráf a kilencvenes évekbeli magyar próza egyik legjelentősebb teljesítménye. Zilahy Pétert a felfedezés szenvedélye hajtja. Észreveszi a késői Kádár-korszak nyelvi kliséiben a puha diktatúra idiotizmusát. Ugyanezzel a derűs, mégis radikális szenvedéllyel fedezi fel az 1997-es belgrádi tüntetésekben a felszabadult karneváli infantilizmust, egyszersmind a politikai átalakulás elszalasztott esélyét. Zilahy Péter vidám hangulatú könyvének szomorú aktualitást ad a Jugoszlávia elleni háború. Ebből a könyvből megtudhatjuk, kik azok az emberek, akik feje fölött a NATO repülőgépei elhúznak.
       MÁRTON LÁSZLÓ

A könyv nagyon szépen mutatja, hol és miben járt az írója. Tud látni, láttatni a szerző. Guzlica vonójával rántottát kavarni, akár egyéb csodákat is művelni. Képes érdekes, érdekességében talányos, formájában újszerű könyvet írni, ami ritkaság. Tágabb környezet-tanulmányozási szempontból ugyancsak kiemelkedően hasznos mű ez. Tanuljunk Balkánul, nem állunk olyan messze e tantárgytól...
...Jugoszlávia nem más, mint egy gyermekkor elveszített illúziója. Úgy él tovább, miközben hullik egyre apróbbra. És veszem észre, akárha Zilahy Péternek is ez lenne Jugoszlávia: egy gyermekkor elveszített illúziója, egy elveszített gyermekkor illúziója. Így folytatódik, hosszabbodik meg Jugoszlávia ennek a felettébb érdekes könyvnek, az ablakzsiráfnak a szerzőjében is, aki azt mondja, hogy bármerre indulunk, feláll egy kordon, mintha láthatatlan erőtér foglyai lennénk, fogva tart egy ország, pedig bármikor elmehetek. Fogva tart: Jugoszlávia.
       BALÁZS ATTILA

A XX. század végén már-már azt gondoltuk, hogy az utazó-irodalomnak befellegzett, a kora-újkori és múltszázadi Balkán-járó brit kalandorok írásai elvesztették élvezeti értéküket, s korunkba a műfaj szükségszerűen züllött Robert Kaplan-i mélységekbe. Azután megjelenik egy könyv, egy ablakzsiráf, és az ember ezredszerre is rájön, hogy ezúttal sem annyira a műfajjal volt a baj, mint azokkal, akik gyakorolni próbálták. Zilahy Péter lírai asszociációi, a leírás személyes hitelessége, a szeterotíp cinizmus gondos kerülése nem egyszerűen rendhagyó könyvet eredményezett: egy egész irodalmi műfajt mentett meg a banalitástól, pontosabban hozott vissza a tetszhalálból.
       KRASZTEV PÉTER